
Patak község neve 1255-ben a tatárjárás után IV. Béla király idejéből származó oklevélben szerepel először. Az iratok alapján megállapítható, hogy a település a vízfolyásáról kapta a nevét, és az Esztergomi főegyházmegye birtoka volt.
1438-ban Albert király, Zsigmond király utódja Patakot és Dejtárt örök adományul az esztergomi érsekség birtokába juttatta.
A kiadott oklevelek szerint 1339-től a török hódoltság idejéig önálló plébániával rendelkezett. Sajnos az első plébános neve ismeretlen.